Reflektáljunk az emberiség világnézettel és hittel kapcsolatos totális csődjére!

2019. január 16. 16:53 - HitetLAN

Az engedelmesség bűne

vagy inkább a konformitásé?

Biztos, hogy mindent azért hiszünk és teszünk, mert mi jónak látjuk? És ha kényelmesen igazodunk, az erény? Nem hinném.

tom_plouff_woman_with_white_shirt_raising_her_right_arm.jpg

Emlékszem, hogy mekkora örömöt jelentett számomra, mikor hallottam az evangéliumot és hitre jutottam. (Nem mindenki így éli meg a megtérését, akik hívő családban nőttek fel, azok számára ez lehet kicsit fokozatosabb, nem minden cserélődik le, csak mélyebb értelmet nyernek az addig inkább csak vallásosnak tűnő, megszokott külsőségek.) Számomra, aki jobbára ateista voltam, érzelmileg is felejthetetlen és hosszantartó élményt jelentett, mely magában, mint érzelem is hónapokig, akár egy-két évig is befolyásolta a hangulatomat és az életstílusomat. El is kelt ez a változásokon átsegítő erő, hála érte Istennek, hiszen épp kicseréltem a világnézetemet, lemondtam azokról az ideológiai-érzelmi bástyákról, melyek eddig életemet védték. Nagyon nagy változás volt ez, és időre volt szükségem ahhoz, hogy felépítsem magamban a személyes hitemet, új elveket, újfajta nézőpontokat találjak. Azt hiszem ezt az időt segített áthidalni az a lendület, ez az érzelmi előleg.

ben-white-128604-unsplash.jpg
(Képforrás: Ben White on Unsplash)

Csakhogy akkor ezt senki sem mondta, elemezte, és azóta sem, csak most merült fel így bennem. (Gondolom nem kikezdhetetlen a meglátásom, ha esetleg szerinted nem megfelelő vagy kiegészítésre szorul, hát kérlek kommentelj.) Persze akkor arra buzdított mindenki, hogy ismerjem meg az új hitemet, tudjak meg többet Jézusról, a Bibliáról. Lassacskán indultam, nyugodtan fürödve ebben a boldogságban hosszú ideig, csak hát nem ismertem fel, hogy épp az előlegemet költöm el, azt hittem róla, hogy pusztán ajándék a megtéréshez. Persze az is, de hagytam szaladni az időt és ezzel lehet, hogy stratégiai hibát követtem el. Nem sikerült eléggé önálló, saját meggyőződéseket, saját teológiát kifejlesztenem, legalábbis nem olyan szinten, hogy meg tudjam vagy merjem ítélni, hogy amit tanítani próbálnak nekem prédikációkban, beszélgetések és tanórák során, az elfogadható-e, helytálló-e.

paolo-nicolello-705623-unsplash.jpg

(Képforrás: Paolo Nicolello on Unsplash)

Nagyon könnyű beülni egy misére, istentiszteleti alkalomra egységsugarú fogyasztóként. Csak figyelsz, élvezed, hogy (jó esetben) valóban Istenről van szó, hogy elfogadó a közeg és te is azzá lazulsz, no és hallgatod a vélhetően Istennel összhangban lévő üzenetet. Sokszor ez építő, máskor épp feddő, de ha érzed, hogy helye van az üzenetnek a lelkedben és összhangban van azzal az Istennel, akiről eddig hallottál, akkor nyugodt lelkiismerettel elfogadod, nem? Olykor azonban megszólal egy halk vészcsengő benned: valami mintha nem stimmelne. Lehet, hogy nincs meg a tudásod (ahogy sokszor nekem sem volt), hogy felmérd, korrekt-e, amit állítanak. A pap, prédikátor vagy tanító amúgy sem órát tart, nem ismertet mindenféle egymással ellentétes nézőpontokat egy adott bibliai szakasszal kapcsolatban, hanem a saját meglátását adja át. Sokszor érezni is lehet, hogy nem azt akarja, hogy te kérdezd meg Istent efelől, nem bíztat, hogy a saját ismereteiddel, felelősségeddel mérd fel a helyzetet, hogy alapos átgondolás után rábólinthass: igen, ez az igei szakasz valóban ezt üzenheti, valóban nekünk szól és valóban ebbe az irányba érdemes indulni. Pusztán azt akarja, hogy engedelmeskedj. Hogy gyorsan “növekedj”, holott az egyszerűen nem lehetséges. Hogy beállj a sorba, hogy engedj a szociális nyomásnak, ami olyan atyafiaktól (és persze atyaleányoktól) jön, akik már rég gyakorolják, hogy ők az egységes véleményű tömeghez tartoznak.

tom_plouff_woman_with_white_shirt_raising_her_right_arm.jpg

(Képforrás: Tom Plouff on Unsplash)

Engedelmeskedni Istennek bizonyosan jó, meg van írva. Egy felekezethez, eklézsiához tartozni is jó, ez biztos, bár számomra kérdéses mondjuk, hogy jelen társadalmi körülmények között ez milyen erősségű köteléket kellene jelentsen. Ugyanakkor gyámság alatt hinni, na az nem jó. Én pedig ezt tettem egy ideig és sokan mások is teszik a mai napig. Megalkudtam, nem akartam rossz hangulatot kelteni, így nem szemléltem túl kritikusan a dolgokat, úgy gondoltam, hogy nálam okosabb, képzettebb emberek tanításait nem kezdhetem ki. Meg hát hiteles emberek, ismerem őket, bizonyosan a jó szándék vezeti azokat a tanításokat is, amiknél egy igen halk, elnyomott figyelmeztető berregés megszólal valahol belül. De én “jó hívő” voltam sokáig. Hiba volt, mert nem felelős döntésből származott, hanem konformitásból.

Kérdezni kellett volna, nehéz és lényeges kérdéseket, kritizálni egyes tanokat és elvárni, hogy valódi válaszokat kapjunk. Ha pedig a hely, vagy az ember nem olyan, akkor keresni olyat ahol, akitől lehet kérdezni és nem csak előre leadott kérdéseket. Ahol nem pusztán megengedik (tűrik) ezt, hanem tényleg örülnek, mikor előkerül egy problémás szakasz és néha kimondják: sajnos ezt nem tudjuk teljes bizonyossággal, mert itt többféle értelmezés is elképzelhető, meg mert itt Isten erről nem jelentett ki többet és kész. Vagy mert a tanító pont ezt nem tudja még, mert ő is ember. Akármi jobb, mint az önhitt bizonyosság, a félelemkeltés, vagy a “kenet” adta tévedhetetlenség képzete, kényszere, mert erre még emlékszem Péter apostol leveléből, a harmadik fejezetből:

“Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel.”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hitetlan.blog.hu/api/trackback/id/tr2914566856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Reflektáljunk az emberiség világnézettel és hittel kapcsolatos totális csődjére!
süti beállítások módosítása